Sziasztok!

Rettenetesen sajnálom, hogy nem hallottatok felőlem egy ideje. Láttam a chat kiírásokat, és bűntudatom van, higgyétek el, én sem örülök annak, hogy ennyire megvárakoztatlak titeket, tudom milyen érzés, ezért is vagyok mérges magamra!!
Az a helyzet, hogy Szombaton engem és a barátnőmet kirúgtak, és nagyon magam alatt voltam – és vagyok is. Egy program keretében jöttem ki ide, és mivel kirúgtak – hozzá teszem, nem az én hibám volt, bár nem sokat változtat a dolgokon –, ez azt jelenti, hogy nem teljesítettem a programot, ilyenkor pedig vissza kell fizetni a támogatást, amit kaptunk… Amiről mit ne mondjak, nagyon sok pénz, és a családom nem engedheti meg, sajnos nem vagyunk olyan anyagi helyzetben. Szóval nem volt energiám a fejezeten dolgozni, teljesen kiborultam, hogy őszinte legyek, hajnal kettőkor még bőgtem, és másnap, vagyis aznap, még utoljára behívtak dolgozni… 
Szóval a dolgaim még csak most kezdenek rendeződni – ezalatt azt értem, hogy nem kell visszafizetni a pénzt, mert nem a mi hibánkból rúgtak ki minket, és a hotelünk is elég rendes volt, de munkánk még nincs – pénzünk is alig-alig –, és már lehet nem is találunk. A hab a tortán pedig az, hogy addig iskolába kell itt járnom, szóval ez nem a legjobb időszak az életemben, de dolgozom a fejezeten!

Tudom, hogy nem kifogás, de higgyétek el, én sem így terveztem, és mindent megteszek, hogy hamarosan elolvashassátok az új fejezetet. Remélem, hogy megértitek és nem pártoltok el mellőlem, megmaradtok hű olvasóim.

Szeretlek titeket,

Monya