Sziasztok!
Nem, sajnos még nem friss fejezettel jövök, még nincs kész az egész. Bár elhitetitek, szívesebben írnék, és tölteném fel ide a folytatást, minthogy tanulnom kelljen. Hamarosan túl leszek a szóbeliken, és utána minden visszaáll a normális kerékvágásba. Megígérem.
Addig is szeretnék egy kis részlettel kedveskedni nektek. :) És kitartást, hamarosan nektek is vége a suli...
"Csakis a gondolataim, szeretteim, és emlékeim maradtak, amikre támaszkodhattam. Egy pillanatra sem bántam meg, hogy közbeavatkoztam. Tudtam, hogy így helyes. Ennek az ellenkezőjéről senki sem győzhetett meg. Örülök, hogy nem kellett szemtanúja legyek Emma halálának, de féltem, neki nem lesz más lehetősége, és végig kell néznie az enyémet. Nem akartam, hogy azt higgye, miatta történik velem az, ami elkerülhetetlen. Lázadásomat meg kell torolniuk, és tudtam, elég véres lesz. Ezzel példát statuálhatnak, és minden lehetőséget és eszközt megragadnak, hogy többet ilyen ne forduljon elő."
***
Valamint hoztam még számotokra egy képet is. Mit gondoltok ki lehet? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése