A sors iróniája - 10.fejezet

Sziasztok!

Végre valahára meghoztam a frisst, sajnálom a csúszást. Ettől függetlenül remélem tetszeni fog nektek. Kérlek, írjatok hogy is tetszett nektek.

"Alvás. A legkönnyebb dolog. Egyszerűen... csak becsukod a szemed. De oly sokunknak az álom kicsúszik a kezéből. Akarjuk, de nem tudjuk, hogy szerezzük meg. De ha szembenézünk a démonainkkal, a félelmeinkkel és ha segítséget kérünk egymástól, az éjszaka már nem is olyan ijesztő, mert többé nem vagyunk egyedül a sötétben."

Egy kimondott szó

Idegesen léptem be a lakásba, még csak nem is próbáltam rendezni az arcvonásaimat, nem érdekelt, ha Emmának feltűnik, hogy egy kicsit zaklatott vagyok. Nem volt energiám arra, hogy itthon is megjátsszam magam. Természetesen észrevette, hogy valami gond van, de nem akartam elmondani neki, így ő nem faggatott. Nem lett volna értelme. Egyébként is, már régóta ismertük egymást ahhoz, hogy rájöjjünk, ez teljesen felesleges, majd elmondjuk, ha úgy érezzük, már készen állunk rá.

Nagy nehezen rászántam magam, hogy vacsorát készítsek, de mire kész lett, már nem is voltam éhes, csak tologattam az ételt a tányéromon. Persze láttam, hogy Emmának majd’ kifúrja az oldalát a kíváncsiság, de próbáltam nem ránézni, mert ha ezt teszem, kiszedte volna belőlem, hogy miért is voltam ilyen morcos. Azonban nem mindig bírtam ki, és lopva felé pillantgattam. Egy kicsit szerettem volna megosztani vele, de még magam sem tudtam, hogy mi volt ez az egész a bevásárlóközpontnál. Idegesített, hogy képtelen voltam rájönni.  

Elképzeltem, hogy most rögtön felállok az asztaltól, és Cullenék felé veszem az irányt, hogy kiderítsem, mit titkolnak még előlem, és már majdnem megtettem, amikor eszembe jutott, hogy mi van, ha visszakérdeznek, hogy miért voltam erre ennyire kíváncsi. Hiszen nem állíthatok be hozzájuk ilyenkor! Már este volt, és tudtam, hogy bár nem alszanak, akkor sem illik ilyet tenni. Mit mondhattam volna, hogy egyszerűen csak érdekelt? Úgy éreztem, átláttak volna rajtam, olvastak volna bennem, így inkább elnapoltam. Eldöntöttem, hogy helyette inkább veszek egy forró fürdőt, arra gondolván, az hátha segít megtépázott idegeimnek. De sajnos nem segített. Egy kicsit relaxálhattam, nem mondom, kellemes volt, de a gondolataim ugyanoda tévedtek vissza. Arra gondoltam, talán kár volt kiszállnom a kádból, de úgy éreztem, ha ott maradok elalszom, és szépen megfulladok. De ahogy ezt megtettem, minden álmosság eltűnt a szemeimből.

Jobb dolgom híján lementem a földszintre, elmosogattam, és átnéztem a holnapi órákra pár jegyzetet. Mióta ide járok, még ki sem nyitottam a könyveimet, így éppen itt volt az ideje, hogy elkezdjem. Meg is lett az eredménye, amint hozzáfogtam, lassan kezdtem érezni szempilláim ólomsúlyát, úgyhogy abbahagytam ezt a tanulásnak nevezett tevékenységet, és befészkeltem magam az ágyba. Rögtön elaludtam, azonban az álmok nem kíméltek.

Lejátszódott előttem az első iskolai napom, újra és újra. Olyan volt, mintha megfeledkeztem volna valamiről, és az agyam folyton csak azokat az emlékképeket tárta szemeim elé. Őrjítő volt ezeket ennyiszer látni, de ami utána jött, még inkább kikészített.

Ismeretlen helyen találtuk magunkat, a helyiség gyönyörűen festett, bár cseppet sem ismerős, mégis úgy tűnt, otthon érezzük magunkat. Jasonnel kellemesen elbeszélgettünk egy vacsora közben, és így visszagondolva őrültség, milyen játékot űzött velem az agyam, hiszen vámpír, így nem ehet semmilyen ételt. Akkor azonban minden egyes falatot úgy tömött a szájába, mintha ezer éve éhezett volna. Nem mondom, aranyos volt.

Letelepedtünk a kanapéra és filmet néztünk a TV-ben. Nem volt jó kedvem, örültem, hogy ott ült velem, hogy érezhettem az illatát, és jólesett ahogy a mellkasához dőlve a vállamat simogatta. Minden olyan meghitt volt és tökéletesen fantasztikus. A hajamba csókolt, ujjainkat összefűztük, ami mosolyt csalt az arcomra. Boldogon néztem a szemébe, és emeltem csókra ajkaimat. Az övé édesen és lágyan talált az enyémre, és nyelvünk azonnal gyengéd, mégis mohó táncba kezdett. Csókja teljesen elvette az eszemet, ajkaink játéka egyre szenvedélyesebbé vált, ujjaimat a nyaka köré kulcsoltam, és az ölébe ültem. A keze azonnal a combomra siklott, és gyengéden bejárta azt. A testem felforrósodott érintései nyomán, vágytam arra, hogy mindenhol érezzem. A szőke tincsekbe túrva húztam még közelebb magamhoz. Ujjai a pólóm szegélyét keresték, s ajkunk csak annyi időre vált el, míg megszabadított a ruhaanyagtól. Kezemet az inge alá helyeztem, s vágyakozva simítottam végig a tisztán kivehető kockákon. Élveztem, ahogy az izmai megremegtek az érintésemtől. Tetszett a reakciója, hiszen én váltottam ki.

Egy pillanatra elszakadt tőlem, és mélyen a szemembe nézett.

- Szeretlek – mondta, s egy pillanatra elvesztem a tekintetében. A szavaitól még gyorsabban vert a szívem.

- Én is szeretlek – feleltem meghatódva, majd újra utána kaptam.

Lassan döntött végig a kanapén, s lábaimat azonnal dereka köré kulcsoltam. Éreztem, hogy ő is kíván engem. Szája lassan a nyakamra tévedt, ajkai lágyak voltak, és jól eső borzongás futott végig a testemen. Ahogy a kulcscsontomat kényeztette, halk nyögés tört fel belőlem. Ám akkor egy szempillantás alatt minden megváltozott. Fájdalom nyilallt belém, ökölbe szorítottam a kezem, és minden erőmmel megpróbáltam arrébb lökni őt. Éreztem fogai nyomát a bőrömön, hallottam, amint felszakadt a bőröm.

A szemeim hirtelen pattantak ki, és riadtan ültem fel az ágyban. Kezeim azonnal a nyakamon tapogatóztak, keresve a harapásnyomot. Szívem hevesen vert még akkor is, amikor a tükörben győződtem meg arról, hogy nincs egyetlen heg sem rajtam, az egész egy szörnyű álom volt. Vagyis a vége mindenképpen.

Még mindig zakatoló szívvel mentem a fürdőszobába, szükségesnek tartottam a hideg zuhanyt ahhoz, hogy megnyugodjak.

Több minden zavart a történtekben. Először is, nem értettem, hogy miért álmodtam ilyeneket, főleg hogy ő miért szerepelt bennük. Nem értettem, hogy miért élveztem ezeket az álomképeket. Egészen addig, amíg ki nem mondta, mit érez irántam. Az azt hiszem sokkolt, teljesen. Eszméletlen jó volt ezt hallani valakitől, még ha nem is történt meg igazából. Akkor tudtam, hogy így gondolta.

De felesleges ilyeneken törni a fejem, ez csak egy álom volt!