2017. augusztus 6., vasárnap

Önzetlen szerelem – 33. fejezet

Sziasztok!

Először is elnézést kérek minden kedves olvasómtól, amiért váratlanul eltűntem, és a blogomat priváttá tettem. Meghoztam a friss fejezetet, de először is elmondanám, mi történt. Úgy érzem, így tisztességes...
Pár hónappal ezelőtt a volt barátom rám írt, elmondta, hogy megtalálta a blogomat és számon kért egy karakter kapcsán, akit egy apró részben róla mintáztam. Olyan apró részletben, hogy először nem is értettem miről beszél. Teljesen félreértette a dolgokat, de mivel nem akartam megbántani, úgy döntöttem, egy időre zárolom a blogot... Nagyon rosszul éreztem magam miatta. Már rég véget ért ez a dolog kettőnk között, de még mindig nagyon fontos számomra, és mindig is az lesz. Bosszantott, hogy rátalált a blogra, mivel a gondolataimról, érzéseimről olvashatott, amit senkinek sem mondtam el és nem is akartam. Olyan, mintha a naplómba olvasott volna bele...
De most már azt hiszem, eltelt annyi idő, hogy újra megnyissam a kaput előttetek, és csak remélni tudom, hogy a gondoltaim, a magánszférám újra biztonságban van és Ő tiszteletben tartja ezt... Én bízom benne, vagy legalábbis szeretnék. :)
Ami a történetet illeti, már közel a vég. A 34. fejezetet terveztem utolsónak, de majd meglátom, mi lesz a reakciótok és mit hoz a sors. :P
Nem is húzom tovább a szót, késő van és csak remélni tudom, hogy nincs benne sok hiba.
Azért felhívnám a figyelmeteket, hogy érvényben van a 18-as karika, mindenki belátása szerint cselekedjen. :D




Gyere haza!

Edward szemszöge:

Jasper szobájában üldögéltem, ép az ablakon kémleltem kifelé. Még most sem tudtam felfogni a történteket. Úgy értem, hittem Adne képességeiben, de a történtekre egyszerűen szavak sincsenek. Rose tényleg emberré vált, ennyi év után tényleg halandó lett, még most sem tudtam elhinni. Furcsa egy újabb szívdobogást hallani a házban.

Nyöszörgést hallottam Jasper ágya felől, és Ariadnéhoz sétáltam. Az arca gondterhelt volt, mintha a világ összes problémája az ő vállát nyomná. Amint elájult, rögtön idehoztam. Mindent tudtam a Párizsban történtekről, ami azt illeti, a fekete mágiáról is hallottam már pár dolgot, de élőben látni mindezt teljesen más volt. 

- Non mortuum, non vivit,
Ego te spiritu immortui
Infernus, et janitorum me porta caeli
Iace sagittam et eice cor malum imperium
Auferte malum ex illo
Offero sanguis pro animae meae
– Amint Adne az alábbi sorokat mormolta, megdermedtünk. A hangja ijesztő volt, a szeme egy pillanat alatt éjfekete lett a sötét mágia használatától. Emmett közbe akart avatkozni, de megfékeztem; megígértem Adnénak, hogy megakadályozom, bárki is közbelépjen. És megígértem magamnak hónapokkal ezelőtt, hogy megóvom Adnét, hiszen a családunkhoz tartozott. Ha kell, saját magától is megóvom…

Adne szemszöge:

Carlisle még egyszer utoljára megvizsgált, és miután úgy gondolta, hogy minden rendben van velem, hazaengedett. Első utam a konyhába vezetett, épp a hűtőszekrényben matattam, amikor Carly lejött az emeletről. Egy pillanatra kővé dermedt, amikor meglátta széles mosolyomat. Eljött a nap, amikor végre megmutathatom neki, hogy bármit is tesz, sosem törhet meg vagy árthat igazán nekem, csak saját magával tol ki. Kiöntöttem a kedvenc hupikék törpikés bögrémbe egy kis tejet, majd betettem a mikróba. Nem igazán voltam éhes – azt hiszem, érzelmi evő vagyok –, s még mindig hányingerem volt a varázslattól, pedig órákkal ezelőtt történt. Úgy éreztem, már csak a kaja látványától is képes lennék kidobni a taccsot, de azért körbenéztem, hátha valami kivételt képez. 

Amint csipogott a mikró, kivettem a bögrém, és elkavartam benne egy tasak forró csokit, aztán egy kis tejszínhabot tettem rá. Amikor a telefonom rezegni kezdett a farzsebemben, elővettem. Dylan nevét pillantottam meg a kijelzőn, és keserű mosolyra húzódott a szám.  Mit nem értett meg ez a hülye azon, hogy semmit sem akarok tőle? Fel sem tudtam fogni, hogy lehet egyes embereknek ilyen szörnyű felfogása. Mit vár tőlem? Komolyan azt szeretné, hogy a történtek után bocsássak meg neki és folytassuk onnan, ahonnan abbahagytuk? Ezt aztán tényleg nem várhatja tőlem, sőt, egyetlen lány sem lenne akkora idióta a helyemben, hogy a történtek után beleegyezzen.  Ha a mostohatestvérem kellett neki, hát legyen. Egye csak meg, amit főzött. 

Felballagtam az emeletre, közben erősen koncentráltam, nehogy kiborítsam a bögre tartalmát. Kár lenne érte! Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, Edwardot pillantottam meg az ágyamon ülni.

- Komolyan nem értem, hogy mi szükségem van egyáltalán erre az ablakra. Amint jó idő lesz, tőlem aztán ki is szedhetik. Nyilvánvaló, hogy csak dísznek van.

- Hú, de harapós kedvében van valaki – vágta rá Edward, de csak nevetett előbbi megszólalásomon. Kényelmesen elhelyezkedett az ágyamon, majd lerúgta magáról a cipőjét, ahogy meglátta dühös tekintetemet. 

- Helyes, most takarítottam ki – tettem hozzá, s közben leültem az asztalomhoz, és szürcsölni kezdtem a forró italt. 

- Hát – nézett körbe tettetett komolysággal –, nem látszik! –Kiöltöttem rá a nyelvemet, de azért elmosolyodtam. 

- Hogy van Rose?

- Jól. Még igyekszik hozzászokni a dolgokhoz, el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet most neki. Elveszett a gyorsasága, az ereje, minden. Most csak egy törékeny ember, akire mindegyikünknek vigyáznia kell. Meg kell barátkoznia ezekkel a dolgokkal, de szerintem remekül kezeli. Még sosem láttam őt ilyen boldognak, és ezért mindannyian hálásak vagyunk neked.

- Ugyan már – legyintettem, s letettem a kiürült bögrémet, majd a térképért nyúltam. Kíváncsi voltam, hogy merre is járhat most Jasper. Szerettem volna újra látni, csak egy pár pillanatra, hogy meggyőződjek arról, minden rendben van vele. Edward tudta mire készülök, de nem szólt egy szót sem. Feljebb tolta magát az ágyamon, hogy lássa, mit is csinálok. Nem zavart, hogy néz, ebben a pillanatban semmi sem érdekelt, csak Jasper. Magamra kaptam egy vastag pulcsit, és úgy ahogy voltam, mamuszostól indultam volna utána. A kristályom a Sziklás-hegység területén található Banff Nemzeti Parknál állt meg, s mély levegőt vettem, felkészülve arra, hogy meghajlítsam a Földet. Összerezzentem, amikor Edward hideg tenyerét megéreztem az enyémen. 

- Ha egy jó tanácsot elfogadsz, inkább cipőt vegyél fel – mondta, s az órámra pillantottam. Nem akartam ezzel az időt húzni, nekem aztán tök mindegy, hogy miben megyek. Edward összevonta a szemöldökét, s mire kettőt pislogtam, már a bakancsomat és a dzsekimet tartotta felém. Hálásan elmosolyodtam, és rögtön belebújtam. Egy utolsó pillantást vetettem rá, majd egy pillanat múlva már ott is voltam. Kezdett alkonyodni, de még így is gyönyörű rálátásom nyílt a Tíz Csúcs Völgyre és a Moraine-tóra. Egy rövid pillanatig a tájat kémleltem, de tekintetemmel hamarosan csak őt kerestem. Éreztem a jelenlétét, a szívem szaporán vert az izgalomtól, de sehol sem láttam. Előkaptam a kristályomat, ami fényesen világított, jelezvén, a közelemben lehet. Futni kezdtem, és egyre inkább bepánikoltam. Szükségem volt arra, hogy újra lássam őt. Úgy éreztem, ő jelenti számomra az oxigént, ő az egyedüli módom, hogy életben maradjak. 

- Jasper – kiáltottam akaratlanul is a nevét, s hangom sokáig visszhangzott, minden irányból visszaverődött. Egyre hangosabban és hangosabban üvöltöttem, mintha Jasper valahol itt bujkálna előlem, és bármelyik pillanatban válaszolhatna a hívásomra. 

- Jasper – ordítottam újra-és újra, miközben a fényesen ragyogó nyakláncomra szegeztem a tekintetem, mely útbaigazításul szolgált életem szerelme felé, amikor is megtorpantam. Összezavarodva meredtem a kristályomra, mely furán villogni kezdett; hol teljesen elaludt, hol pedig szikrázóan világított. Ijedten fordultam meg a másik irányba, miközben azon agyaltam, a képességem talán már nem olyan erős, mint eddig. Ekkor pillantottam meg Őt. Jasper ott állt előttem, alig pár méterre. A szemem bekönnyezett a látványától, olyan gyönyörű volt, hogy azt is jutalomnak éreztem, hogy egyáltalán nézhettem őt. Inogva bár, de megindultam felé, és amikor ő is felém közeledett, kitárt karokkal, új erőre kaptam. A lendületem vitt magával, egyenesen a karjába vetődtem, és ajkamat az ajkára szorítottam. Azt elmondhatom, hogy ez aztán csók volt a javából, nem az a lágy, gyengéd, puhatolózó csók volt. Ez vad volt, és szenvedélyes, s azt kívántam, bár sose lenne vége. Most már tudtam, hogy vele akarok lenni, örökké!

Levegőért kaptam, és elpirultam Jasper pillantásától. Sosem láttam még ilyennek a tekintetét, de tetszett. Közelebb léptem hozzá, fejét a két kezem közé fogtam, és csókot leheltem a homlokára, az orrára, a szája szegletébe. Meg akart csókolni, de elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek: Gyere haza! – kérleltem, és szívem szaporán vert, míg a válaszát vártam. Elmosolyodott, megfogta a kezem, és ujjaimra csókot hintett. – Hát, akkor vigyél haza! – mondta, és boldog mosolyra húzódott az ajkam. Most először éreztem, hogy minden rendben lesz az életemben, és hogy hosszú idő után végre igazán boldog lehetek. Meghajlítottam a Földet, és a következő pillanatban már a szobámban is voltam.
***
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen fantasztikus dolog a szerelem. Úgy értem, rengeteget olvastam róla, de az érzés, hogy szeretsz valakit, és az az illető viszont szeret… nincs ennél jobb dolog a világon. Jasper és én az ágyamban feküdtünk, és valami filmet „néztünk”. Amint hazaértünk, átugrott pár percre a Cullen villába, legnagyobb bánatomra. Persze megértettem, hogy be kell jelentkeznie, és hogy mindenki aggódott érte, de nem szerettem volna akár egy percet is nélküle tölteni… Amíg távol volt, azon nyomban a zuhany alá álltam, hogy felfrissüljek, és hogy, nos… leborotváljak mindent, amit szükséges. Nem tudtam, mire számítsak, amikor visszajön, de abban biztos voltam, hogy inkább leszek felkészült és akcióra kész, minthogy emiatt lemondjak egy fantasztikus estét. 

Magam köré csavartam egy törölközőt, és egyszerre voltam csalódott és megkönnyebbült, amiért még nincs itt. A tükörhöz léptem, és a pipere táskámból kikaptam a szemhéjfilcemet, a szempillaspirálomat és a pirosítót, de még mielőtt bármit is kezdhettem volna magammal, megéreztem a huzatot a hátam mögül. Mosolyogva fordultam hátra, és néztem, amint becsukja maga mögött az ablakot. Közelebb sétáltam hozzá, hogy csókkal üdvözöljem. Éreztem rajta az észbontóan finom tusfürdője illatát, és miközben megpusziltam a nyakát, mélyen beszívtam az illatát. Egy rövid pillanatra elgondolkoztam, hogy vajon ő is azért tette ezt, mert úgy gondolta, együtt töltjük ma az éjszakát. Lábujjhegyre álltam, ujjaimat a nyaka köré kulcsoltam, és megéreztem Jasper ujjait a combomon, a törölközőm szegélyénél. Egy pillanatra elállt a lélegzetem, a szívem még szaporábban vert, de akartam, hogy megtörténjen, hiszen már olyan régóta erről álmodtam. Még közelebb húzódtam hozzá, mellkasomat az övének nyomtam. Elmosolyodtam Jasper mélyről jövő morgását hallva, válaszként ujjaimmal már a törölközőmet bontottam szét, amikor is megállított a mozdulat közepén. Eltolt kissé magától, homlokát homlokomnak szegezte és mély lélegzetet vett, hogy kitisztuljon a feje. Kissé csalódottan léptem hátrébb, de mindez nem számított. Tudok várni.

Jasper kérésére felöltöztem, ő pedig legnagyobb sajnálatomra igazi úriember volt, és meg sem próbált kukkolni, pedig én igazán próbálkoztam. Még a törölközőmet is a lába elé dobtam, és meztelenül sétáltam el a szekrényemig, de azon kívül, hogy megdermedt, nem történt az égadta világon semmi. Így lyukadtunk ám ki az ágyamban, szigorúan tv-t nézve, beszélgetve. 

Jasper nem igazán örült a családjukban beállt változásnak, de biztosított arról, hogy Rose még sosem volt ilyen boldog. Persze most kissé nehezebb lesz mindenki számára, főként Jaspert és Emmettet állítottam nagy kihívások elé, de hiszem, hogy megbirkóznak vele. Jasper azonban nem maga miatt aggódott, hanem értem. Tessáék nem tudják, hogy már meg van az erőm, és biztosak vagyunk abban, hogy nem fognak boldogságukban ugrálni, ha megtudják, mit is tettem. Dana nemsoká szülni fog, ami azt jelenti, hogy nem fog iskolába járni egy jó ideig, de ez még nem jelenti azt, hogy ne láthatná valahol Rose-t. Talán egy kontaktlencsével kibírjuk addig, amíg a suliban van, viszont ha Rose terhes lesz, valami mást kell kitalálnunk.  Ez azonban a jövő zenéje, nem akartam még ezeken aggódni. Majd megbirkózunk az akadályokkal, együtt.

A napok egyre csak teltek, mi Jasperrel pedig hivatalosan is járni kezdtük. Sosem fogom elfejteni az első napot, amikor nyilvánosan mutatkoztunk együtt a suliban, kéz a kézben. Persze tudták a többiek, hogy jóban vagyok Cullenékkel, de az, hogy együtt legyek egyikükkel, már más tészta volt. Jasper legnagyobb döbbenetemre megfogta a kezemet, és bátorítóan mosolygott rám, miközben beléptünk az épületbe, s innentől kezdve mindenhova kéz a kézben jártunk, és ezt imádtam. 

Korábban mindig úgy tűnt, hogy Alice az, aki Jaspert bátorítja és támogatja a tömegben, most pedig úgy éreztem, fordult a kocka. Jasper minden egyes rezdülésemre figyelt, tudta mit érzek, és mindig tudta, hogy nyugtasson meg, még a képességei nélkül is. 

Azon a meghatározó éjszakán is náluk voltam, ami végül a boldogságom végéhez vezetett, ám ekkor még fogalmam sem volt, hogy a dolgok végül így alakulnak majd. Boldogan és önfeledten néztünk egy filmet a nappalijukban. Jasper a hatalmas kanapén ült, magához húzott, és úgy éreztem, otthonra találtam. Olyan békességet éreztem, és ezzel nem csak én voltam így. Mióta Rose visszaváltozott emberré, egyszerűen minden megváltozott. A házban sokkal jobb hangulat uralkodott, mint eddig bármikor, azt hiszem, mindenki örült, hogy Rose végre szereti az életét, de ez a boldogság azonban nem volt teljesen felhőtlen. Rose és Emmett folyton csak próbálkoztak, hogy végre összehozzanak egy babát, szinte ki sem jöttek a szobájukból, de eddig még nem sikerült nekik, Rose pedig egyre jobban rágörcsölt a témára, mondanom sem kell, feleslegesen, hiszen még egy hónap sem telt el. Emmettnek sokkal nehezebb volt megszokni ezt a helyzetet, tekintetbe véve, hogy nem csak egy egyszerű vámpír, hanem az egyik legerősebb is, fizikailag. Sokkal jobban oda kellett figyelnie a mozdulataira, mint eddig bármikor. De látom rajta, hogy boldog így; akárhányszor Rose csilingelően felnevet, Emmett felé kapja a tekintetét és ragyogó szemekkel nézi Őt. Ilyenkor mindig tudtam, hogy nem lesz itt semmiféle gond. Carlisle telefonhívást kapott, amíg kiment a konyhába, megállítottuk a filmet. 

- Mit csinálsz jövő hét Pénteken? – kérdeztem Jaspertől, és amíg a válaszra vártam, bekaptam egy kocka mogyorós csokit. Teljesen be voltam zsongva, hiszen ez nagy nap lesz minden boszorkány életében. Köztudott köreinkben, hogy a mágia a természet erőiből táplálkozik, így az égi jelenségek még erősebbé tesznek bennünket. És úgy alakult, hogy hat nap múlva üstökös szeli át az eget. Ezt pedig igazán nem hagyhattam ki… Jasper minden szabadidejét velem töltötte, és biztosított, hogy habár előtte elmegy vadászni, semmi pénzért sem hagyná ki... Persze, neki ez nem olyan nagy kunszt. Úgy értem, Jasper már 174 éves, ha belegondolok, már Halley üstököst is látott. Istenem, de öreg pasim van – kuncogtam fel magamban, és közelebb bújtam hozzá. Puszit nyomott a fejem búbjára, és betakart egy pléddel. 

Edward a távirányítóért nyúlt, és a konyha felé bökött vele. – Szerintem, indíthatjuk is a filmet. Carlisle-nak be kell menni a kórházba, baleset történt a főúton, minden emberre szükségük van, hogy ellássák a sérülteket. 

Esmé a hír hallatán ijedtében a szája elé kapta a kezét, és kirohant a szobából. Nem irigyeltem Carlisle-t. Nem tudnám azt csinálni, amit ő. Nem is a vérről beszélek – bár kétség sem fér ahhoz, hogy már a látványtól rosszul lennék –, hanem erről a „készenléti állapotról”. Úgy értem, hogy várhatják el tőle, hogyha rácsipognak, hagyjon mindent félbe, csak mert szükségük van rá emberhiány miatt? Nekem fix munkaidős állás kell, ebben az egyben biztos voltam. Amikor felmentem az emeleti mosdóba, Esmé épen Carlisle táskájával futott le a lépcsőn.

Amikor a film véget ért, a tömeg szétoszlott, mi pedig felmentünk az emeletre. Letusoltam, és elmosolyodtam a zuhanykabinban. Jasper bevásárolt, szerette volna, hogy mindenem meglegyen itt. Vett nekem tusfürdőt, sampont, testápolót, de még fogkefét is. Emlékszem, hogy erőnek erejével kellett visszafognom magam, nehogy sírva fakadjak. Az egyik legszebb gesztus volt tőle. Ép a sampont öblítettem le a hajamról, amikor ujjait megéreztem a derekamon. Ijedten fordultam hátra, Jasper állt előttem, pucéran; nekem pedig összefutott a nyál a számban a látványtól. Hosszú másodpercekig csak őt néztem, végigmértem Őt tetőtől talpig, és le voltam nyűgözve. Jasper szintén engem figyelt, a bőröm pedig kezdett felforrósodni. Abban a pillanatban tudtam, hogy eljött a nagy nap. Görcsbe rándult a gyomrom. Nem mondom, hogy a hetek során, mióta együtt voltunk, semmi sem történt közöttünk, de Jasper sosem akarta átlépni a határvonalat. Vagyis át akarta lépni, egyértelműen, de valamiért sosem tette. Mindig csak rám összpontosított és sosem engedte, hogy én ugyanezt tegyem. Talán attól tartott, hogy képtelen lesz megállni, és még nem állt készen arra, hogy együtt legyünk. Nem érezte magát elég erősnek… A múltban számtalanszor gátat szabtunk a vágyainknak, de ez már a múlté. Neki szorított a zuhanykabin üvegének, s megéreztem erekcióját a hasamhoz szorulni. Nyögés szakadt fel a torkomból, Jasper pedig lecsapott a számra, hogy nyelvünk erotikus táncba kezdjen. Keze bejárta testem minden egyes szegletét, s amikor ujjait a hasamhoz érintette, megrándultam.  Az ujjai egyre csak simítottak. Amikor megéreztem magamon az ujjait, méghozzá ott, fejemet a falnak vetettem, Jasper pedig lecsapott a nyakamra. Forró csókokat lehelt rám, és amikor ajka a mellemhez ért, körmeimet a hátába mélyesztettem. Ujjai lassú, lusta köröket róttak a nemi szervem környékén, s amikor egyik ujját belém dugta, a lábaim egyszeriben remegni kezdtek. Fantasztikus érzés volt, de túl hamar vége lett. Ürességet éreztem, amikor Jasper ujjai kicsúsztak belőlem, és végigsimított az oldalamon.

Szorosan hozzá simultam, belemarkoltam a fenekébe, hogy még közelebb húzzam magamhoz. Karját végigfuttatta a karomon, majd arcomat két tenyere közé fonta. Egy hosszú pillanatra mélyen a szemembe nézett, majd ajkát az enyémre tapasztotta. Szorosan tartotta a fejem, mintha lassítani akarta volna csókunk iramát, de nem voltam olyan állapotban. Eszem ágában sem volt lassítani.  Lábaimat a dereka köré fontam, és belenyögtem a szájába. Túl sok volt… érezni az erekcióját és a kezét a fenekemen.

A heves csókolózás közepette eljutottunk valahogy Jasper ágyáig. Halványan emlékszem, ahogy elzárta a vizet, és a karjaiban vitt el odáig. Amint letett az ágyra, kéjesen legeltette a szemét rajtam. Beharaptam az ajkam, és egy határozott mozdulattal magamra rántottam, és átfordultam vele, hogy én legyek felül. Jaspernek tökéletes teste volt, a hegek ugyan halványan látszottak a testén, de csak szebbé tette. Óvatosan megcsókoltam a nyakát, majd csókot hintettem a hegekre. Jasper hatalmasat sóhajtott. Felpillantottam szempilláim alól, és láttam, csukott szemmel élvezi az érintésem. Ujjaimat végigfuttattam széles vállán, kezeim egyre lejjebb vándoroltak. Összerándult, amikor elérkeztem a hasa aljához. Sosem tettem még ilyet, de meg akartam Őt ízlelni. Örömöt akartam okozni neki. Óvatosan végigsimítottam férfiasságán, szeme azon nyomban felpattant. A szeme sötét volt, mint az éjszaka, s színtiszta vágy tükröződött rajta. Ez magabiztossággal töltött el, s határozottan rámarkoltam. Sokkal keményebb volt, mint amire számítottam. Jasper szorosan lehunyta a szemét, míg ujjaim fel-és le jártak rajta.  Csípőjét feljebb emelte, én pedig ösztönösen erősebben markoltam. Ez volt az a pillanat, amikor végül leküzdöttem minden gátlásomat. Előrehajoltam, hogy ajkaimat rátapasszam. Bizonytalanul kezdtem szopni, de a nyögései hatására növeltem az intenzitást. Annyira izgató volt nézni, ahogy átadta magát a gyönyörnek. Eszméletlenül lázba hozott a reakciója, így még mélyebben a számba vettem, erősebben szoptam, ügyelve a fogaimra. Nyelvem a csúcs körül írt le köröket, ő pedig még feljebb emelte a csípőjét. Engem nézett közben, a tekintete égetett. Fogalmam sincs, honnan vettem a bátorságot hozzá, vagy hogy mit is kéne csinálnom, de minden ösztönösen jött.  A combjára támaszkodtam, igyekeztem még mélyebbre a számba venni, és örömmel hallgattam Jaspert nyögdécselni, zene volt fülemnek. Felém nyúlt, gyengéden megmarkolta a hajamat. Úgy mozdította a csípőjét, hogy még mélyebben legyen a számban. Engedelmeskedtem neki és még keményebben szoptam, szívtam, nyelvemmel ingereltem őt újra és újra. 

-Állj, állj meg kérlek! – könyörgött Jasper, a hangja kétségbeesett volt. Tudtam, hogy nem kell már sok, és a számban megy el. Megmarkoltam a csípőjét, s még erősebben folytattam. – Kérlek – zihálta Jasper, és kelletlenül, de megálltam, kissé durcásan pillantottam rá. Jasper arckifejezése belém fojtotta a szót, és egy hirtelen mozdulattal fordított maga alá.  

- Magamban akarlak érezni, kérlek. – A hangom szokatlanul rekedt volt.

- Még nem. – Jasper lejjebb csúszott, a két lábam közé temette arcát, forró szája nekem nyomódott. Felnyögtem az érzéstől. Nyelve lassú, s határozott mozdulatokkal simított végig rajtam. – Olyan jó ízed van – nyögte, miközben nyelve továbbra is rajtam mozgott, majd belém csúsztatta azt. Úgy éreztem, egy perccel sem bírom tovább. Jasper száját erősebben szorította a csiklómra, még egyszer szívott egyet, mielőtt abbahagyta volna. Remegve lüktetettem a lábam között, nem vágytam másra, csakhogy végre bennem legyen. A kielégülésre vágytam, miközben Jaspert néztem, amint feltépte az óvszer csomagolását, majd magára húzta. El sem hittem, hogy végre megtesszük azt, amire oly régóta vártam.

Összekulcsolta ujjainkat és karomat a fejem fölé emelte, miközben az államat, a nyakamat és a vállamat csókolgatta. Ficánkolni kezdtem alatta, és csípőmet ösztönösen feljebb emeltem. Nem vágytam másra, csakhogy végre megérezzem őt magamban, hogy kitöltsön, hogy egyek legyünk. Megborzongtam, amint megéreztem őt a bejáratomnál. Azt hiszem, életem végéig emlékezni fogok, hogy milyen érzés volt, amikor először volt bennem teljesen. Sosem fogom elfelejteni, ahogy azt a hangot sem, amelyet kiadott. Jasper eleinte lassú tempót diktált, kicsusszant belőlem, majd lassan újra belém hatolt, s ezzel teljesen megőrjített. Körmeimet a hátába vájtam, és minden vágyam az volt, hogy még mélyebben bennem legyen. Testem mozgását az ő ritmusához igazítottam, tökéletes összhangban mozogtunk. – Ó, istenem! Jasper! – sóhajtoztam, és nyögdécseltem a kéjtől, cseppet sem törődve azzal, hogy mások is hallhatnak minket! Megszűnt körülöttem a világ, amikor növelte a sebességet, s minden egyes lökése erősebb volt, mint az előző. Jasper arcát az enyémhez nyomta, s a nyakamba sóhajtozott.  Egyre csak lüktettem, a feszültség épült a testemben. A kéj, amit éreztem, minden porcikámat átjárta.

- Oh, Alice – suttogta, miközben elélvezett bennem.

2 megjegyzés:

  1. Szia Monya!
    Örülök, hogy visszatértél. Hiányzott már a történet, nagyon.
    Az ahogy Ariadne azon gondolkozott Emmett mennyire édesen bánik Rosalival annyira megható volt, tipikus Em.
    Tetszett ahogy felvezetted a nagy eseményt és ahogy Jasper állt a dolgokhoz.
    Azonban a vége... azt! Kíváncsi leszek mi lesz ennek a folytatása, szegény Adne.

    Sajnálom a dolgot ami veled történ, tudom milyen, ha a személyes dolgaidba, érzéseidbe olvasnak bele az emberek. Örülök, hogy visszatértél és nem hagytad, hogy magad alá gyűrjenek a történtek.
    Nagyon várom a következő részt.
    Ölel, Maya!

    VálaszTörlés
  2. Szia.
    Nagyon várom a következő részt, hogy megtudjam Ariadne hogyan reagál.
    Örülök hogy vissza tértél .
    Timi

    VálaszTörlés