Önzetlen szerelem - 27. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a frisst, tiszta szívemből sajnálom, hogy ennyi ideig vártatok rá. Nagyon igyekszem megemberelni magam, a miss.monya@citromail.hu e-mail címem már át is irányítottam a saját magán g-mailes fiókomra, így mostantól bármikor tudok válaszolni a leveletekre.
Igyekszem mostantól visszatérni a régi kerékvágásba, és betartani a határidőket. (Hozzá kell tennem, hogy ilyenkor a noszogatás tényleg segít, hogy összeszedjem magam és írni kezdjek!!)
Az Önzetlen szerelem című regényem hamarosan a végéhez ér, előreláthatólag még 5 fejezet lesz, és jön a Lopott szerelem, remélem várjátok, én már nagyon!!

Nem húzom tovább a szót, csak szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy a fejezetet erősen 18-as karikával látom el, bár tudom, ez úgysem akadályoz meg benne senkit, hogy elolvassa. Én szóltam... :)
Arra kérnélek titeket, hogy mondjátok el a véleményeteket. Pipával vagy kommentel, de utóbbinak jobban örülnék! ;)
Jó olvasást!
Sok-sok puszi,
Monya

Megbánások sora

Nem tudtam volna megmondani, hány órán át tartott a szenvedésem. Abban viszont biztos voltam, hogy még sosem éreztem ilyen intenzív, kínzó fájdalmat. Mintha a Pokol legmélyebb bugyraiban lettem volna. Jasper azonban egy pillanatra sem mozdult mellőlem. Hagyta, hogy körmeimet a bőrébe mélyesszem, hogy sikítsak és sírjak. Hideg bőre kissé enyhítette az égő érzést az ereimben, a bőrömön, de még így sem eléggé. Úgy éreztem, szétégek és hamuvá leszek. Órák teltek el így, nekem pedig egyre kevesebb erőm maradt. Szorosan kapaszkodtam Jasperbe, és olyan közel bújtam hozzá, amennyire csak tudtam. Azt kívántam, valaki szüntesse meg ezt a szörnyű fájdalmat, ami az ereimben áramlott végig. 

A nap már alacsonyan járt, amikor a fájdalom alábbhagyott. Egyre jobban érzékeltem a külvilágot, kezdtem tisztán gondolkozni, kezdtem felfogni, mi is zajlik körülöttem.  Láttam a szobánkat, a bézs falakat, a sötétítőfüggönyöket, amelyek felfogták a nap sugarait, és éreztem magam mellett Jaspert. 

Elhúzódtam kissé tőle, megtöröltem a sírástól megduzzadt szememet. Fájt, így gyorsan abba is hagytam. Tekintetem végül Jezzre emeltem, s teljesen meghökkentem a látványától. Úgy nézett ki, mint egy roncs. Karikás szeme talán még az enyémnél is kellemetlenebb látványt nyújtott. Egészen eddig meg sem fordult a fejemben, hogy az én fájdalmam az övé is. Végig sikítottam a hajnalt, ő azonban meg sem mukkant. Egész végig csak engem csitítgatott. Bűntudatom az egekbe csapott, szégyenkezve hajtottam le a fejem, amikor is feltűnt Jasper meztelen felsőteste. Hangosan nyeltem egyet, és bosszúsan tapasztaltam milyen csend is van körülöttem. Biztos hallja a heves szívverésem, amit a csupasz felsőtestének látványa okozott. Jézusom, kiszáradt a torkom.

Oké Adne, csak lazán! – próbáltam megnyugtatni magam, mégis összerezzentem, amikor Jasper megszólalt.

- Azért vettem le a pólóm, hogy lehűtsem a tested. Nagyon magas lázad volt – magyarázta, miközben magára kapta a felsőjét. Legszívesebben elbújtam volna egy szekrényben. Már a gondolataimban is olvas? Az arcom elvörösödött, és idegesen babráltam a hajammal. – Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni.

Nem zavar egyáltalán – mondtam volna legszívesebben, ehelyett felkeltem az ágyból és mosolyogva hátráltam el. – Hol van a bőröndöm? – kérdeztem inkább.

A bejárati ajtó előtti bőröndtartóra mutatott. Minden erőmet összeszedtem, és kihúztam a táskát. Nagyot nyögtem az erőlködéstől, s rájöttem, még közel sem vagyok jól. Azért az már gáz, hogy egy táska kifogjon rajtam, még akkor is, ha női bőröndről van szó... – Lezuhanyozom, mindjárt jövök. 

Becsaptam magam mögött az ajtót, mély lélegzetet vettem. Mégis mi van velem? Hogy lehettem képes mindezekre? Hiszen megfosztottak az erőmtől. Nem szabadott volna ezt tennem. Ha mindenegyes alkalommal ezt fogom érezni, ezt a kínzó fájdalmat, amikor varázsolok, akkor talán jobb lenne, ha nem is léteznék. Soha többet nem akarok ilyen fájdalmat érezni. Közelebb sétáltam a tükörhöz, és megmostam az arcom. Az alkarom tiszta vér volt, sebesre kapartam a karom, de a sötét ereim legalább már nem rajzolódtak ki olyan élesen. Nagy levegőt vettem, lekaptam magamról a ruháimat és beléptem a zuhany alá. 

Fejemet a csempének támasztottam és visszatartottam a sírást. A torkom elszorult, s akaratlanul is szakadozva vettem a levegőt. A víz lassan elszíneződött, ahogy lemostam karomról az alvadt vért, miközben azon gondolkoztam, hogy bírta így mellettem Jasper. Folyton azt hangoztatta, hogy Cullenék közül neki van a legkisebb önuralma, hallottam, hogy mi történt Bella születésnapi buliján, kívülről ismertem az egész történetet. De igazából ő volt az egyetlen, aki nem hitt magában.  Sosem gondoltam volna, hogy egy vámpírnak is lehet kisebbrendűségi komplexusa, de Jaspernek volt. Az a legnagyobb baj, hogy ő nem látja saját magát tisztán, csak egy eltorzult alakot. Egy szörnyet. Talán ezért volt neki ilyen fontos Alice. Ő volt az egyetlen az életében, aki biztosította arról, hogy ezerszer jobb, mint ahogy azt saját magáról hiszi. Ő volt a lelke tükre, aki látta a benne lévő jót. És most, hogy ő már nincs, senki sem emlékezteti a szívében rejlő jóságra. Meg kell tanulnia hinni magában és ehhez nincs szüksége másokra. Csupán meg kell találnia azt a bizonyos tükröt. Meg kell látnia a jót önmagában, amit mi nap mint nap látunk benne.

Kiléptem a zuhanyfülkéből, s törölközőbe csavartam a hajamat, míg kerestem magamnak pár göncöt, amit magamra kaphattam. Felvettem a kedvenc farmerem egy mélykék pólóval. Pár perc múlva kiléptem az ajtón, tekintetemmel Jaspert kerestem. Az ablaknál állt, háttal nekem. Szó nélkül a Jasper által szépen megvetett ágyhoz sétáltam, és leültem rá. Ujjaimat végigfuttattam a pihe-puha takarón, végül rápillantottam.

- Sajnálom! – szóltam. Elfordult az ablaktól, kérdő tekintettel meredt rám. – Igazad volt, nem kellett volna ennyire megerőltetnem magam. Én csak segíteni akartam és az érzéseim teljesen magukkal ragadtak. Nem gondoltam a következményekre, és legfőképpen azt sajnálom, hogy nem gondoltam rád. 

Jasper ellépett az ablaktól, és leült velem szemben az ágyra.  – Meg kellett tenned, a helyedben én is ezt tettem volna. 

- Tényleg?

- Igen –bólintott, és halvány mosoly kúszott az arcára. – Nincs jobb dolog segíteni másoknak, és ha a családodról van szó, azokról, akiket szeretsz, semmi sem akadályozhat meg minket. 

- De megint elhamarkodottan cselekedtem. Önző vagyok, eszembe sem jutott, hogy te min mehetsz majd keresztül. Hogy te is érzed majd azt, amit én. Ne haragudj! Nem akartam, hogy te is átéld ezt. Én… – Hiába kerestem a szavakat, nem tudtam befejezni. Az volt az igazság, hogy megrémültem magamtól. Féltem az erőmtől. Teljesen átvette felettem az irányítást, és ez halálra rémisztett. 

- Ne foglalkozz ezzel. Már megmondtam, hogy én is ugyanígy cselekedtem volna. Különben is… – hirtelen hagyta félbe a mondatot, és apró ráncok jelentek meg a homlokán, ahogy rám meredt. 

- Mi az? – kérdeztem vissza zavartan.

- Én is pont ezt akartam kérdezni tőled. Jól érzem, hogy te… Talán félsz tőlem? 

- Hogy mi? – A hangom megemelkedett pár oktávval Jasper ostoba feltételezésétől. – Nem, dehogy. Sosem félnék tőled, tudom, hogy nem bántanál. Én csak…

- Te csak? – kérdezett vissza, miután félbehagytam a mondatot. Nem kívánkozott elmondani és ezáltal felfedni még egy gyengeségemet, de muszáj volt valakivel beszélnem, máskülönben beleőrültem volna. Kinyitottam a számat, hogy elmondjam, de a szavak egyszerűen a torkomra fagytak. Idegesen túrtam bele a hajamba, és előre-hátra billegtem, mint egy őrült.

- Adne, kezdesz megijeszteni. Beszélj hozzám – kérte, és tenyerét a hátamra simította. 

Könnyes szemekkel néztem fel rá, láttam mennyire aggódik értem, és a szavak egyszerűen csak kibuktak belőlem. – Félek! Rettenetesen félek magamtól, az erőmtől. Ami tegnap történt, az… Nem lett volna szabad megtörténnie. Hogy lehetséges? Hogy lehettem képes mindezekre? – követeltem választ, és csak akkor tűnt fel, hogy Jasper pólóját markolom, amikor kezét az enyémre fektette.

- Nem tudom, de ki fogjuk deríteni.

- Nem akarom, hogy a többiek megtudják. Főleg azt nem, hogy Tessáék fülébe jusson. El sem tudom képzelni, mit tennének velem. Nem tudhatják meg, még nem!

- Megígérem, hogy nem mondok nekik semmit. 

- Azt hiszem, még nem állok készen a varázslásra. Félek, Jasper. Mi van, ha az erőm túl nő rajtam? Első kézből tudod, mi mindenre vagyok képes. Láttad, mi történt tegnap is. Mi van, ha ez az egész felemészt? Ha nem fogom tudni irányítani és végez velem? – Jasper összerezzent a feltételezésemet halván és még közelebb ült hozzám. 

- Ott leszek, hogy segítsek neked. Bármi történjék is – válaszolta, és nagyot dobbant a szívem. Elhittem, hogy komolyan gondolja, hogy számíthatok rá. Némán bólintottam, és letöröltem a könnycseppeket az arcomról. – Sosem foglak magadra hagyni. Bármi történjék is veled, megoldást találunk rá. Mindent megtennék érted – mondta, és elállt a lélegzetem, amikor Jasper két tenyere közé fogta az arcomat. Amikor tekintetét a számra szegezte, egyenesen görcsbe rándult a gyomrom. Mintha ezer-és ezer pillangó verdesett volna a gyomromban, és egyszeriben mindenről elfelejtkeztem. Nem volt bennem többé félelem, vagy aggódás, egyszerűen csak ő volt és én. Hatalmasat dobbant a szívem, ahogy felém hajolt.  Sosem gondoltam volna, hogy ez egyszer meg fog történni, azt pedig, hogy ő fog kezdeményezni meg pláne nem. De így volt, és egy örökké valóságnak tűnt, mire az ajkát az enyémre tapasztotta. Egyszeriben mintha áramütés ért volna. Fogalmam sincs mi történt velem, vagy hogy honnan vettem a bátorságot, de lovaglóhelyzetben az ölébe helyezkedtem. Sosem éreztem magam ilyen felhőtlenül boldognak és gondtalannak, Jasper íze és illata teljesen megszédített. Nem tehettem róla, egyszerűen elvette az eszem. Nyelve hegyével végignyalta az ajkamat, nekem pedig nem kellett több. Szétnyílt az ajkam, és felnyögtem az érzéstől, ahogy kóstolgatni kezdett. Olyan régóta vártam már erre a pillanatra, és most az egész olyan volt, mintha csak az egyik megszokott álmomba csöppentem volna. Talán ép ezért váltam merészebbé, féltem, hogyha felkelek, ugyanazt a szúró fájdalmat érzem majd a szívemben, amit mindig is éreztem, amikor rájöttem, csak álmodtam. A kezdeti lágy, puhatolózó csók hamar vált szenvedélyessé és vaddá, csípőmet kéjesen dörzsöltem az öléhez. Egyetlen rövid pillanatra vált el csupán az ajkunk, amíg levettem róla a felsőjét. Élvezettel simítottam végig meztelen felsőtestén, ujjaim bejárták izmos hasfalát és mellkasát. Elgyengültem, amikor a nyakamat kezdte el csókolgatni. Túl tökéletes volt ez a pillanat, hogy igaz legyen. Ujjaimat ismét a mellkasára simítottam, és tenyeremmel késztettem, hogy elterüljön az ágyon. A pólóm szegélyéhez nyúltam, határozott mozdulattal kaptam le magamról, és hatalmasat dobbant a szívem Jasper éhes tekintetétől. Dögösnek és szexinek éreztem magam. Lehajoltam egy hosszú, szenvedélyes csókra, melleimet a mellkasához nyomtam, és kéjesen dörgölőztem hozzá. Felnyögtem, amikor megéreztem Jasper farkát az ölemnek feszülni. Ő volt az első férfi az életemben, akivel idáig eljutottam, és sosem gondoltam volna, hogy ilyen fenomenális érzés lesz érezni, mennyire kíván engem. Csókokkal hintettem be a nyakát, majd a mellkasát, és elégedettség töltött el a sóhajtozását hallva. 

Egy hirtelen mozdulattal fölém kerekedett, és mosoly kúszott az ajkamra. Annyira kívántam őt. Örültem, hogy ismeri az érzéseimet, de hogy rásegítsek, összekulcsoltam a lábaimat a dereka körül, hogy még közelebb húzzam magamhoz. Kezeimet a fejem fölé emelte, csuklómnál fogva szorított az ágyhoz, persze ügyelve arra, azért ne fájjon túlságosan. Meredező férfiasságát nekem nyomta, és csókokkal hintette be minden porcikámat. Ez túl sok volt, egész testemben remegtem. Sóhajtoztam és nyögdécseltem, ahogy az öle az enyémnek feszült. Ujjaimat a hajába túrtam, csukott szemmel élveztem érintését. Ajka a mellemre vándorolt, s habár a melltartóm fedte kebleimet, Jaspert ez nem akadályozta meg abban, hogy csókokkal hintse be. Kissé felemelkedtem az ágyról, ahogy ajka a szegycsontomhoz ért, kezét a mellemre simította, és rámarkolt. Kéjesen nyögtem fel, ahogy masszírozni kezdte, melleim tökéletesen illeszkedtek a tenyerébe. Szőke, göndör fürtjeibe túrtam, és még szorosabban vontam magamhoz, majd ujjaimat az oldalán futtattam végig. Elmosolyodtam, ahogy megremegett érintésem nyomán. 

Jasper kissé elhúzódott tőlem, és a csillogó, sötét fekete szemével meredt rám. Tekintete borzongással töltött el, egyszerűen gyönyörű volt. Végigsimított az arcomon, ujjait óvatosan körbejáratta előbb a felső, majd az alsó ajkamon. Vámpír volt, erről képtelen voltam megfelejtkezni, de sosem éreztem azt, hogy veszélyt jelentene rám nézve. Már a legelső pillanattól fogva szerettem őt, és ez sosem fog megváltozni. Számomra ő az igazi, ezt már akkor tudtam, amikor átmentünk, hogy bemutatkozzunk neki, de valamiért nem mertem beismerni. Sokáig tagadtam, de az érzéseim elől nem tudtam elmenekülni. Mindmáig emlékszem izzó pillantására, amely mindig is zavarba ejtett.  Tekintete különös volt, akárhányszor rám nézett, de a közelébe sem ért ahhoz, ahogy Alice-re pillantott. Megpróbáltam, Isten a megmondhatója, hogy tényleg igyekeztem elfelejteni őt, de nem ment. Túl mély nyomott hagyott a szívemben, egyszerűen képtelenség őt onnan kitörölni, még varázslattal sem lehetséges. 

Olyan óvatosan simogatott, mintha bármelyik pillanatban köddé válhatnék. Ajkait ismét az enyémre tapasztotta, ujjaimat a hajába túrtam, és csukott szemmel éveztem érintését a testemen. Úgy bánt velem, mintha egy óvatlan mozdulatától összetörhetnék, és ez melegséggel töltött el. Ujjai egyre lejjebb vándoroltak, mígnem elérte a farmerem szegélyét. Hatalmasat dobbant a szívem. Kívántam őt, ez kétségtelen, ugyanakkor ellentmondásos érzéseim támadtak a helyzettel kapcsolatban. Ez volt az első alkalom, hogy eddig eljutottam, még jó hogy megijedtem. Berezeltem, nem tehetek róla. Jasper százhetven éves, el sem tudtam képzelni hány nővel feküdhetett le, én pedig csak egy tapasztalatlan fruska voltam, aki világéletében félt a férfiaktól. Mert így volt. Összetörtem, amikor az edzőm drogot csempészett az italomba. Megbíztam benne, és meg sem fordult a fejemben, hogy az oktatóm, az ember, akire felnéztem és tiszteltem ilyet tesz velem. Magamba fordultam, majd’ mindennap sírtam, amikor senki sem látta és bármennyire is próbáltam megnyílni az emberek előtt, nem sikerült. Jártam randikra, mint a többi normális lány, tetszettek a helyes és dögös fiúk és számos tinis fellángolásom is volt, de amikor egy-egy sráccal kezdett volna komolyabbra fordulni a dolog, meghátráltam. Mindenkit eltaszítottam magamtól, mert így éreztem biztonságosnak.  Sokáig azt hittem, hogy velem van a baj, hogy képtelen vagyok szeretni másokat, mígnem egy nap rájöttem, csupán féltem. Nem mondtam el sok embernek, de egy Alice-szel folytatott beszélgetés során a Cullen család is hallhatta a történetet. Jasper tulajdonképpen segített szembeszállni saját magammal, már nem féltem. Úgy értem, a félelem most persze bennem volt egy egészséges mértékben, de többé már nem rettegtem. Amióta itt vagyok Forksban, a mindennapos sírások és a depresszióm is elmúlt. És most, ahogy Jasper szemébe néztem, nem éreztem mást, csak boldogságot és mérhetetlen nagy szeretetet. Szükségem volt rá, minden értelemben. 

Jasper nem is önmaga lett volna, ha nem tűnik fel neki pillanatnyi megingásom. Hátrébb húzódott, alkarján megtámaszkodva nézett le rám. Még mindig kapkodva vette a levegőt, de tekintete egy pillanat alatt komoly és határozott lett. – Még várhatunk ezzel – mondta gyengéden, és végigsimított az arcomon. Jasper szenvedett, ezt egyértelműen láttam rajta, és még így is képes lett volna megálljt parancsolni magának. Elmosolyodtam, és miközben közelebb húztam magamhoz, biztosítottam arról, nincs szükségem időre. Akartam őt itt és most. 

- Kívánlak – suttogtam halkan, kissé szégyenlősen, és hogy zavaromat leplezzem, megcsókoltam. Minden sejtem a csókjára szomjazott, gondolataim egy csapásra kiürültek a fejemből, és anélkül, hogy túlgondoltam volna, ujjaim a nadrágszíjánál kezdtek el matatni. Éreztem, hogy Jasper teste meg-megremeg, ez pedig még inkább felkorbácsolta érzéseimet. Elhúzódott kissé, és mire felkönyököltem, addigra a farmergatyája már a földön hevert. A nadrágom gombjaihoz nyúlt, és izgatottan néztem, ahogy lehúzza rólam a farmert. Pillantása lázba hozott, tekintete szinte falta a testem. Nem voltam különösebben csinos, erről a derekamon lévő úszógumik tanúskodhattak volna, de Jasper azt érzékeltette velem, tökéletes vagyok. Akkor pedig el is hittem neki. Beharaptam az ajkam, hogy visszafojtsak egy hangos nyögést, ahogy megéreztem combomat simogató kezét, ami egyre csak feljebb csúszott. Izgatottan emeltem feljebb a csípőm, és amikor ujjai végre elérték a céljukat, összerezzentem. 

Jasper idegesen mormolt egyet, homlokát az enyémre hajtotta, és anélkül, hogy felnézett volna, átnyúlt a fejem felett, hogy az éjjeliszekrényről elvegye a mobilját. Legördült rólam, és miközben beleszólt a telefonba, szorosan magához húzott.

- Igen, minden rendben – szólt bele a telefonba, pillantását azonban egy pillanatra sem vette le rólam, mintha attól félne, eltűnnék, ha elfordul. Keze a derekamon pihent, és apró köröket rajzolt le a bőrömre. Kirázott a hideg, és egyszerre mosolyogtunk egymásra. – Nem, tényleg nem szükséges. Hamarosan indulunk is haza – mondta még. Nem hallottam kivel beszél vagy hogy miről, s mivel nem akartam beleütni az orrom a magánbeszélgetésbe, a telefonomért nyúltam.  Hat nem fogadott hívásom volt, és két olvasatlan üzenetem. Apa úgy néz ki, nagyon aggódhatott már miattam, el is döntöttem, hogy hamarosan felhívom, hogy megnyugtassam, minden rendben. Nem volt szép tőlem, hogy nem hívtam fel, bár sejtelmem sem volt, hogy egy egész napra kiütöm majd magam. Megnyitottam az üzeneteket is, és fájdalom nyilallt a szívembe. Dylan írt nekem. A barátom, akit Forksban hagytam. Óvatosan húzódtam el Jaspertől, és habár biztosan észrevette rajtam a változást, nem állított meg. Igyekeztem nem ránézni, ahogy besétáltam a fürdőbe, de így is tudtam, hogy engem néz. Szörnyű bűntudatom támadt. 

Halkan csuktam be magam mögött az ajtót, és leültem a jó meleg padlóra az ajtó előtt. Megnyissam az SMS-t vagy ne? Mély levegőt vettem, megnyomtam a gombot, és olvasni kezdtem.

Nálatok jártam ma, hogy meglepjelek, de Carly mondta, sürgősen el kellett utaznod. Remélem minden rendben. Kérlek, írj vagy hívj, amint tudsz. Dylan

Összeszorult a szívem a sorokat olvasva. Tegnap este küldte. A barátom, akit az imént majdnem megcsaltam. Csak egy hajszál, egy ostoba hívás választott el attól, hogy félrelépjek. Könnybe lábadt a szemem. Sosem akartam ilyen nővé válni, nem tudom mi ütött belém. Dylan kedvel engem, és én is őt. Egészen összeillünk, és ez alatt nem csak azt értem, hogy ő is ember meg én is. Számos más dolog miatt jobban passzolunk egymáshoz, mint amennyire én Jasperhez. Ott van például… Nos, mindketten imádjuk a jó filmeket, a zenéket, meg… meg a kajákat. Igen. Ezek azért elég fontos dolgok, nem? Egészen jól kijöttünk egymással, szépen alakultak a dolgok kettőnk között, én pedig mindent elrontottam. Jasper sosem lehet az enyém, fel kell ébrednem ebből a leányálomból. Egy pillanatnyi habozás után megnyitottam a második SMS-t.

Most már tényleg aggódom! Még Tomnak sem veszed fel a telefont, szóval jogosan vagyok kiakadva. Remélem tényleg semmi bajod. Írj vagy hívj, nem számít hány óra van. Csak tudasd velem, hogy minden rendben. Dylan

Elrontottam mindent, szó szerint mindent. Hatalmas hibát követtem el. Mi van, ha Dylan megtudja mi történt itt? Mi van, ha véletlenül elárulom és meggyűlöl? Nem mondhatom el neki. Felálltam a padlóról, és vizet locsoltam az arcomra. Egészen elsápadtam, a hangulatom egy pillanat alatt vett száznyolcvan fokos fordulatot. Nem tehetem meg Dylannel, hogy nem mondom el neki. Hiszen joga van tudni és ez alapján dönteni. Fordított helyzetben én is ezt szeretném. Nincs rosszabb hazugságban élni. Nem tudnék a szemébe nézni, még akkor sem, hogy tudom, nem feküdtem le Jasperrel. Csak megcsókoltam, ennyi az egész, más nem történt… a legnagyobb baj viszont az, hogy érzéseket táplálok iránta, méghozzá intenzíveket a szűnni nem akaró fajtából. Ez már eleve felér egy megcsalással. El kell mondanom neki – határoztam el magam, és kiléptem a fürdőből. Egészen addig biztos voltam az elhatározásomban, amíg Jasper szemébe nem néztem. Most mihez kezdjek?